Omis

Omis a hegyek  lábánál, a Cetina torkolatánál ideális választás egy kellemes horvátországi nyaraláshoz.

A közép-dalmáciai Omis a Split és Makarska közötti partszakaszon, a Cetina folyó torkolatánál található, egyes részei pedig benyúlnak a hegyi folyócska vadregényes kanyonjába. A folyó kristálytiszta vize itt éri el a tengert, s az általa szállított folyami homok gyönyörű természetes strandot hozott létre. A festői szépségű kisvárost délről a tenger, északról hatalmas meredek hegyek határolják. Horvátország egyik legszebb pontja.
A városka már a középkorban is nagy ismertségnek örvendett - igaz, ezt jórészt a hírhedt és messze földön rettegett helybéli kalózoknak köszönhette. A környéken jónéhány kis halászfalu fogadja a pihenni vágyókat, a mindenre elszánt egykori kalózokról pedig jobbára csak a híres helyi férfikórusok (a klapák) dalaiban hallhatunk...
Omis, a mintegy 55 km hosszú "MAKARSKAI RIVIÉRA" kezdőpontja, ami az Adria egyik legjelentősebb üdülőkörzete. A város kb. 6 000 lakosú, a Közép-Dalmáciának nevezett terület központja. Az illírek alapították, de a rómaiak és a velenceiek is birtokolták a várost, ránk hagyva jellegzetes stílusú épületeiket. Omiš városának története az antik időkbe nyúlik vissza, a város feletti erőd pedig a több évszázados kalóz hagyományokat eleveníti fel. Lakosai sokáig földműveléssel és halászattal foglalkoztak. A II. világháború után a városban megteremtették a könnyűipart (élelmiszer-feldolgozó- és textilgyárak), közelében a Cetina folyón felépült a Zakucac erőmű, amely még Splitet is ellátja árammal.

A kisváros utcáin barangolva sokféle szépséges épületet, teret láthatunk. A piac, az óváros, a sikátorok, a román kori templom, a Szt. Mihály Székesegyház, melyet többször átépítettek (ezért keverednek a gótikus, a barokk és a reneszánsz stílusjegyek). A Harangtorony közvetlenül egy hatalmas szikla elé épült. A kikötő egy kis parkosított félsziget, amely benyúlik a tengerbe. A Városi Múzeumban értékes régészeti kiállításokat rendeznek. A város kulturális élete is jelentős. Omiš elképzelhetetlen lenne a júliusi Dalmát Népzenei Ünnepség nélkül. Az omiši nyár ezen kívül még sok érdekes koncertet, kiállítást és egyéb programot nyújt.
A kis félszigeten a szabadtéri mozi és szórakoztató létesítmények (kugli-, kis kosárlabda- és futballpálya) gondoskodnak a szórakoztatásról. A főutca nevét (Forsal) a város védőfalának DNy-i tornyáról kapta.
Omison üdülve sokféle lehetőség között választhatunk: szinte mindenütt lehet fürdeni, számos sportpálya és étterem van a városban, A város kelet felé rohamosan terjeszkedik. Ezt azon is lemérhetjük, hogy a hídtól közel 4 km-t kell megtennünk a város végét jelző tábláig.
A környék gazdag turisztikai látványosságokban is. Az óváros fölött magasodik az évszázados Mirabella erőd, más néven a Fellegvár. Innen csodálatos kilátás nyílik az egész környékre. A gyalogos túrázókat Omistól 2 km-re egy kilátó várja, ahonnan az egész város, a folyóöböl és a tenger is belátható. Az autóval érdemes felkeresni a szomszédos településeket, Split és Makarska között. Ezek eredeti szépségükben és egyszerűségükben várják a turistákat. A hajókirándulásra vállalkozók számtalan kisebb - nagyobb sziget közül választhatnak. Félórás hajóúttal érhető el a legközelebbi, Brac szigete. Több településével, különleges épületeivel, egzotikus gyümölcs-termesztésével, mediterrán növényzetével, felejthetetlen élményt nyújt.A város történeteA várost az illírek alapították, majd a Római Birodalom hódította meg. A rómaiak Oneum néven alapítottak itt várost. A 9-10. században területét a neretvánok, egy tengeri kalóznép szerezték meg, akik megerősítették a települést.

Ekkor épült a Cetina jobb partján álló 10. századi román stílusú Szent Péter templom. 1279-ben a Velencei Köztársaság és a környező városok, Trau, Sibenik és Klis összefogtak és a kalózokat elűzték innen. Középkori várának romjai az Adria mellett állnak. 1294-ben a Subicoké volt, majd 1355-ben Hahót Miklós bán foglalta el, ezután királyi vár. 1386-tól a Horvátiaké, de 1394. júniusában Dabisa bosnyák király Horváti Jánost kiostromolja. Ezután a Gariaké, de 1401-ben a spalatóiak elfoglalják. Később Hervojáé, majd Nelipcic Jánosé. 1436-tól királyi birtok. 1444-ben a velenceiek foglalták el a várost, melyet a török sohasem tudott bevenni, így a környező területeknek biztonságot nyújtott. A Velencei Köztársaság megszűnésével francia, majd osztrák kézbe került. 1918-tól a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része, egészen a független horvát állam kikiáltásáig. A városnak ma 15 800 lakosa van.