Ston

Az adriai útról csak 5 kilométert kell letérni, hogy elérjük a Peljesac- félsziget legnagyobb látnivalóját, a kínai nagyfalra emlékeztető stoni erődrenszert. A több kilométer hosszú, hegyoldalakon át hullámzó, bástyákkal megerősített erősfal a két Ston nevű települést, Mali Stont és Veli Stont köti össze, és mellesleg a tengerig is lefut. A XIV. században a dubrovnikiak építették, amikor megszerezték az ellenőrzést a Peljesac- félsziget fölött.Feladata a Korcsulát birtokló velenceiek elrettentése, valamint a stoni sólepárlók védelme volt. Az erődrendszer 1333-tól 1506-ig épült.

Mali Ston-t éri el korábban az út. A néhány utcából álló városkát 1334-ben a dubrovnikiak alapították. A települést fal veszi körül, az emeletes házak közé egy négyszögletes kapun lehet belépni. Jobbra találjuk a kikötő, amelyet a dubrovniki kicsinyített másává képeztek ki. A többi városrésztől fal választja el, és külön boltíves kapun lehet belépni a területére. A hosszúkás épület egykor a három arzenál egyike volt, amelyekben kisebb hajók javítását végezték el. Később só raktárnak használták. A mögötte álló négyszögletes épületet, a kikötői parancsnokság bástyáját lakóházzá alakították át. A kikötő szélét védő fal a kerek őrbástyába fut.
A település négyzethálósra tervezett sikátorain felbaktatva a XIV. századi plébániatemplomhoz jutunk. A templomocska mellett elegáns oszlopcsarnok áll, amelyet apró harangok díszítenek. A település fölött pedig az ötbástyás, zord Koruna –erőd próbálja elriasztani a tenger felől érkező támadókat. Építését 1347-ben kezdték meg. A Mali Ston és a szárazföld között elhelyezkedő keskeny öböl egyébként kagylótenyészetéről ismert, a közeli Bistrina öbölben pedig hálókkal elzárt osztrigatelepeket láthatunk.

Ston városába, Mali Ston „ nagytestvéréhez „ az erődfal mentén (de persze közúton is ) eljuthatunk. Messziről nézve a település eltörpül az erődfal hegyre felfutó, hosszú fehér vonala alatt. Ráadásul Stont még egy 980 méter hosszú, fordított V-formájú belső erődfallal is megerősítették.
Egy már önmagában is fenyegető előerőd közelében hagyhatjuk járművünket, és egy patakon átívelő kecses kőhídon át léphetünk a városkapu elé. Valamikor Ston egyike volt dalmácia legszebb kistelepüléseinek, ma azonban a csodálatos erődrendszeren kívül csak a délszláv háború esztelen pusztításain szörnyülködhetünk.

A bejárat mellett álló, színes kövekkel díszített katedrális sohasem volt építészeti kuriózum. A háborúban azonban lelőtték a tornyait, agy most csonkán mered az ég felé. Korábban értékes egyházi gyűjteménnyel rendelkezett, a helyreállítás végére talán a kegytárgyak egyike - másika is előkerül. A Városháza berepedezett homlokzatán valamelyik nap háromnegyed 11 előtt 6 perccel megállt az idő.
Stonban érdemes megnézni a főtéren álló barokk Dorkocsevics – palotát, a gótikus ablakú püspöki palotát, vagy a helytartói palota reneszánsz épületét. A városka hegy felöli végében az immár kétszer lebombázott Sveti Nikola – ( Szent Miklós ) ferences kolostor maradványait tekinthetjük meg. A rendház nagytermének tetejét már a második világháborúban beszakította egy aknatalálat, és éppen kezdték helyreállítani, amikor a szerb támadók ismét lerombolták az épületet.
Stont elhagyva – mintha valami lápvidéken haladnánk – gőzölögnek a sólepárlótelepek. A telep túloldalán egy dombon áll a csak földúton megközelíthető, fémkupolás harangtornyú, XII. századi Sveti Mihovil – ( Szent Mihály ) templom. A templom épületét jelenleg ipari raktárnak használják, így tilos belépni. Ha újra látogatható lesz, érdemes lesz megnézni a korabeli freskók maradványait, és a templom melletti – címerekből, szobrokból és domborművekből álló – középkori kőgyűjteményt.